Pinto kollekció 2019

Interjú a Design Hétre megjelenő NON+ kollekcióról | Kiss Borbála

Hogyan születik meg egy színházi produkció látványvilága? Mennyire kapsz általában szabad kezet az alkotáshoz?

Először ismerkedem a szöveggel, a rendezői koncepcióval. Figyelem, hogy milyen benyomások érnek, hogyan érint meg a szöveg, vagyis egyszerűen fogalmazva: “mi a személyes közöm hozzá”. A történelmi korszak, a darab dramaturgiája, zenei szövete (nem csak zenés darabnak van) a szereplők viselkedése elindít bennem egy gazdag és intenzív asszociációs hullámot. Néhány napig hagyom, hogy átmossanak ezek a képek, hangulatok éber és alvó állapotban egyaránt. Aztán elkezdek firkálni. 

Nagyon hálás vagyok, ha szabad kezet kapok a rendezőtől. Ez persze bizalmi kérdés. Ugyanakkor természetes dolog, ha valakivel először dolgozom és még nem ismerjük egymást, hogy bizonyos kereteket állít fel.

Mi jellemzi a stílusod – akár a divattervezés, akár a látványtervezés területén? Hogy látod, milyen irányba változott (ha változott) az elmúlt évek során?

“A stílus nem egyéb, mint az a rend és lendület, amit gondolatainkba viszünk” -mondja a gróf. Nincsen stílus az ember nélkül, aki a ruhát viseli. Színházi darabban az adott karakter egyénisége, szokásai, valamint vágyai határozzák meg, hogy mit visel. Hétköznapi életünkben sincs ez másként. A magam részéről talán úgy lehetne megfogalmazni a tervezési attitűdöt, hogy elsősorban az ember érdekel: az összetettsége, a különböző rétegei és titkos vágyai. Szeretem, ha az általam tervezett ruhának nem csak egy olvasata van.

Mit szeretsz a leginkább a hivatásodban?

A nyomozást. Meglepő lehet, de sokszor úgy érzem magam, mint egy detektív. A tervezés előtt minden esetben fel kell göngyölíteni a szálakat, meg kell ismerni az ok-okozati összefüggéseket, ki kell nyomozni az indítékokat és át kell világítani az egész folyamatát a történetnek. Külön izgalmas, hogy az alkotótársak: a rendező, a dramaturg, a zeneszerző, a koreográfus, a fénytervező és a próbafolyamat alatt a színészek esetenként más szemszögből, de ugyanazt az igazságot keresik és fogalmazzák meg a saját művészi eszközeikkel. Nagyon inspiráló találkozások lehetnek egy-egy alkotófolyamat során.

Hol dolgozol, hol láthatjuk a munkáidat?

Most éppen a zalegerszegi Griff Bábszínháznál készül Mihály Péter rendezésében a Hókirálynő című előadás, elkezdődtek a gyártás folyamatai, október közepétől pedig a próbák. Utána a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház Ruszt József színpadán Bergman, Jelenetek egy házasságból című filmjének adaptációját állítjuk színpadra Réczei Tamás rendezővel, azt követően pedig a Debreceni Csokonai Színház és a Miskolci Csodamalom Bábszínház koprodukciójában a Kis herceg bemutatójára készülünk Vranyecz Artúr rendezésében.

Mesélj az idei Design Hét alkalmából a NON+ számára tervezett kollekciódról. Miből inspirálódtál és hogyan zajlott a közös munka Sacival?

Nem ez az első tervezésem a NON+ számára, Sacival korábban is dolgoztunk már együtt. Ahogy akkor is fogalmaztam, számomra ez ünnep: emelkedett, várakozással teli, örömmel átitatott időszak. 

A mostani kollekciót a lovagló ruházat inspirálta. Az foglalkoztat ugyanis, hogy az ember életében előbb-utóbb elérkezik egy olyan időszak, amikor a fiatalos, ösztönös, lendületes és szabad életérzést, felváltja egy fegyelmezettebb, felelősségteljes, ugyanakkor összetettebb gondolkozást hordozó életszakasz. Minden nőben valahol él egy vad, zabolázatlan ősenergia. De nincs annál vonzóbb, titokzatosabb és elegánsabb, mint amikor egy nő ezeket az eredendő energiáit uralva nyilvánul meg. Ha méltósággal teszi: az már művészet. Az önmérséklet, a fegyelem mögül ugyanakkor mindig valamelyest átüt, finoman érződik az a bizonyos ellenállhatatlan erő. 

Ezt az eleganciát sugallja a kollekció.

Mennyiben jelent számodra nehézséget a NON+ letisztult anyaghasználatához és stílusához “alkalmazkodni”? Cél volt ez egyáltalán a kollekció megtervezésekor?

A NON+ mottója az egyszerűség, a letisztultság, tehát természetesen törekedtem arra, hogy illeszkedjen a kollekció a NON+ arculatához, de nem mondanám, hogy különösebben nehézséget okozott. Inkább egyfajta játékosság, stílusgyakorlat volt. Történetesen pedig kifejezetten erősítette a kollekció üzenetét ez a fajta visszafogottság.

Hozzáteszem, szakmai szempontból, a letisztult stílus hibalehetőség szempontjából sokkal nagyobb kockázattal jár, vagyis egy apró hiba is rendkívül látványos tud lenni, mindemellett Saci jelenléte már önmagában garancia volt arra, hogy profi és minőségileg perfekt kollekció szülessen.

Min dolgozol most, mik az aktuális terveid?

Színházi terveim vannak, illetve azokhoz kapcsolódva érlelődik bennem több dolog is. 

Ezek a célok törékenyek, képlékenyek, sebezhetőek. Azt mondják “ a sötétség az illatok ideje, a sötétség a látás ideje, a sötétség a felfedezések ideje, melyek világosban nem lehetségesek.“  Izgalmas időszak a tervezés, akár az életre vonatkozik, akár szakmailag beszélünk róla. A megvalósulás felé vezető úton még minden lehetséges.